A csodaszép tengerparti pillanatok után elérkeztünk oda, hogy beszámoljak a többi látnivalóról is. Mi azok a turista-félék vagyunk, akik szeretnek belezsúfolni minél több élményt egy utazásba, ez most sem alakult másképp.

6. nap {csütörtök}

Az utolsó reggel a tengerparton korán kezdődött, bár nem eléggé. A napfelkelte ugyanis tervben volt, de elaludtunk, úgyhogy sajnos kimaradt.

Helyette megreggeliztünk, összepakoltunk, takarítottunk kicsit magunk után, aztán hívtuk a szállásadónkat, hogy adjuk vissza a kulcsokat. Jól esett a dicsérete, mert elmondása szerint ilyen rendben ritkán kapják vissza az apartmant. Szóval, büszkék vagyunk magunkra. Ezután kérésemre ellátogattunk a kikötők közelében lévő konstancai kaszinóhoz. Ezt a gyönyörű épületet már régebben kinéztem magamnak az interneten, és kicsit szomorú lettem, hogy mára romossá vált, és bár körbe van kerítve, mint ami felújítás alatt van, munkavégzést nem láttunk. Csak reménykedni tudok, hogy nem hagyják végleg összeomlani, nagy kár lenne érte.

Mielőtt azonban a kaszinóhoz értünk volna, észrevettem egy nyári könyvvásárt a tengerparti sétányon, és legalább az egyik sátorba muszáj volt benéznem, ahol megláttam a Kis herceget csodaszép borítós, román fordításban, és sikerült meggyőznöm apukámat, hogy szeretné nekem megvenni névnapomra. Ennek annyira megörültem, hogy sikerült belátnom, a többi sátorba idő hiányában már nem kéne betérni, inkább haladni kéne tovább a kaszinóhoz.

Ezután tehát már tényleg a kaszinó következett, ahonnan lehetett, megcsodáltuk, fotóztunk néhányat, beszereztük a hűtőmágneseket, aztán beültünk a kocsiba, és azzal a reménnyel, hogy egyszer (vagy többször) visszatérünk még, búcsút vettünk Konstancától. Nem akartunk ugyanazon az útvonalon visszatérni, ahol jöttünk, így egy kanyargósabb, de kevésbé forgalmas útvonalat választottunk. A GPS egészen érdekes vidékeken kalauzolt bennünket, az igazi, vidéki Románián keresztül, szűk, de üres utakon, előfordult, hogy 20-30 kilométeren át még lakott település sem volt, és az út két oldalán csak tehéncsordák jelezték, hogy a környéken élet van. Nem siettünk, kényelmes tempóban haladtunk, sőt, nagynéném ajánlására tettünk egy kitérőt is, és meglátogattuk, a környéken egyedülállónak számító természeti jelenséget, a sárvulkánokat. Itt lehet olvasni, és profi képeket is nézni róluk. 

Valóban egyedülálló élmény, érdemes volt ellátogatni, noha az út minősége hagyott némi kivetnivalót maga után. További megállónk eztán már csak a Siriu nevű vízgyűjtő tó volt, gyönyörű vidék az is, a viaduktról nézve lélegzetelállító látványt nyújt. Bár viszonylag késő este érkeztünk vissza a rokonaimhoz Sepsiszentgyörgyre, ahol az éjszakát töltöttük, előtte vacsorát kaptunk, és még egy kis közös borozgatásra is maradt idő. 

7. nap {péntek} 

Pénteken reggel indultunk tovább, hogy visszatérjünk B. családjához, illetve a szüleimet kitegyük Nagybányán. Ezúttal ismét egy másik útvonalat választottunk, amelyen az első megállónk Csíkszereda volt. Itt akadt némi elintéznivalója apukámnak, így igazából az egész délelőttöt az én szép kis szőlővárosomban töltöttük. Ellátogattunk a Novák cukrászdába, ahol mindig eszünk egy sütit, ha arra járunk, szuper hely még mindig. Utána sétáltunk egy kicsit, vásárolgattunk, hogy legyen némi szuvenírünk is onnan. Miután elindultunk ismét, sem haladtunk sokat, a következő megállónk Homoródfürdő volt, ahol borvizet vettünk, és sétáltunk is kicsit a gyönyörű hegyek közt. Visszaülve a kocsiba megint nem haladtunk messzire, mert még Korondon is megálltunk, ahol kellemesen elbeszélgettünk jó pár eladóval, és be is szereztünk egy csomó korondi ezt-azt.

Ekkorra már jócskán délután volt, így több szünetre nem maradt idő. Legközelebb csak enni meg tankolni álltunk meg, utána pedig menet közben élveztük a szép tájat. Késő estére érkeztünk Nagybányára, gyors kipakolás és elköszönés után mi B.-vel mentünk tovább, másnapra úgyis közös kirándulást tervezett a két család. 

8. nap {szombat}

Hajnalban, fél egy körül értünk B. családjához, így gyors fürdés után alvás következett. Reggel kilenckor pedig ismét útra keltünk, ezúttal az úticél Máramaros megye egy monostora volt, Barcánfalván. Ez a kis földi darabkája a mennyországnak csodálatos hegyvidéki úton át közelíthető meg, és maga a helyszín is egy gyönyörű szurdokban, az Iza-völgyében található. Az elbűvölő, máramarosi fatemplomok és épületek között gyönyörű virágoskert van, köztük valahogy igazi, isteni béke honol, az ember ott tudná tölteni az egész napot, sétálva, imádkozva, a virágokban gyönyörködve.

A fiúk azonban éhesek voltak, így néhány óra után továbbmentünk, mégpedig a Mara nevű falucskába, ahol festői környezetben, hegyekkel körülvéve, vízesés mellett épült egy pisztrángozó. Ez az egyik kedvenc helyem, most B.-t és családját is elvittük oda, mindenféle helyi finomság kapható ott, pisztráng kukoricalisztben sütve, jóféle levesek, és persze papanasi, a legeslegjobb román desszert, ami igazából túrófánk, házi tejföllel és áfonyalekvárral. Az asztalok különálló kis nyitott faházacskák, a pincérek máramarosi népviseletben szolgálnak fel, és különben is nagyon hangulatos az egész hely. Itt megebédeltünk, aztán a környéken sétáltunk kicsit, végül hazafelé indultunk, a Gutin hegységen át. Ismét késő este volt, mire visszaértünk B.-ékhez, de újabb élményekben gazdag napunk volt, és egyben tökéletes lezárása egy tökéletes nyaralásnak.

Itt a vége naplónak, másnap délután visszatértünk Pestre, hétfőn pedig kénytelenek voltunk visszarázódni a "való életbe".
Hogy tetszett az útinaplóm? Írjak máskor is? Nekem szuper élmény volt felidézni kicsit ezáltal, és a képek által is megint azt a gyönyörű hetet.