Kedves naplóm! Mindig elhatározom, hogy mostantól szépen, rendszeresen fogok majd írni ide valamit, aztán rendszeresen közbejön ez vagy az. Ami csak azért szomorú, mert a fejem állandóan annyi gondolattal van tele, ami a témákat illeti, hogy lassan túlcsordul. Emellett tudom, hogy sok haszna van az…

A helyzet az, hogy a legeslegelső blogomat már nem emlékszem pontosan, mikor indítottam, de legalább 14-15 éve. Kipróbáltam mindenféle platformot hozzá; volt Msn space(?), aztán LiveJournal, egy ideig saját freewebes oldalon WP motorral, aztán évekig kitartottam a Blogger mellett, míg végül tavaly…

- Nem vagyok depressziós, nem vagyok depressziós, nem vagyok… - ismételgetem magamban, mintha azzal, hogy e szavakkal nyugtatom magam, meg nem történtté lehetne tenni bármit is. - Nem vagyok depressziós! - hangsúlyozom most hangosan kimondva a tükörképemnek is, akire kábán nézek a fürdőszobában,…

Közeleg az év vége, ilyenkor talán akaratlanul is eszébe jut az embernek a számadás, a visszatekintés. Esetleg még maradt néhány terv idénre, néhány befejezetlen feladat erre a megmaradt pár hétre. Ami engem illet, az előbbi kijelentés biztosan igaz rám. Hosszú út van mögöttem, sok-sok zsákutcával,…

Igazából közben rájöttem, hogy mókás dolog útinaplózni, és kicsit utólag bánom, hogy 2010 óta nem írtam ilyen formában az utazásaimról, így mostanra sok minden feledésbe merült. Sebaj, mostantól igyekszem mindig írni. És most vissza a folytatáshoz.

Ha már szembe jött velem a Facebookon, hogy ma van a barátság világnapja... - Mi jut eszedbe róla? - A kérdés akaratlanul is ott motoszkál a fejedben, nem is kell hangosan kimondjam. - Most talán csak a veszteségeim - válaszolod. Persze tudtam én, zűrös ez a nap, nehéz lenne a jelent látnod vagy…