#írás #könyvek #utazás #fényképezés #bor #zene #karácsony #szerelem

KockásPapír

KockásPapír

Hurrá, nyaral(t)unk! - I.

0.,1.,2. nap Budapest - Sepsiszentgyörgy - Bukarest

2019. augusztus 07. - moonchristal

Bár már régen nem csináltam ilyet, most úgy döntöttem, útinaplóba kezdek. Hogy miért? Egyszerű. Szeretnék emlékezni a szép pillanatokra, és azt a néhányat, amit anno elkészítettem, most is jó visszaolvasni.

Korábban már írtam arról, milyen fontos szerepet játszik az életemben a Bon Jovi, azóta el is telt a negyven nap, elmúlt a koncert, véget ért - életem talán első igazi - nyaralása. Elsőre annyit, hogy ezt a szép hetet megint kicsit a Bon Jovinak köszönhetem, mert bár régóta tervben volt Bukarest és a román tengerpart meglátogatása is, mégis a koncert miatt kezdtük el valóban komolyan tervezni, és végül meg is valósítani.

No, de vissza a legelejére.

0. nap {péntek}

Ez még igazából az a pénteki munkanap volt, ami után elindultunk Szatmárra, ami az első állomásunk volt. Mivel B. viszonylag későn végzett, indulás előtt volt időm beülni kávézni egyet, ami azért volt jó, mert így még aznap be tudtam fejezni a Krusovszky-könyvet, és nem kellett azt (is) magammal vinni. Nem mintha a következő napokban lett volna időm olvasni. :)

f440d41d-4af2-4e41-bc65-0cffda3f9c6f_1.jpeg

1. nap {szombat}

Ezt a napot azért említem meg, mert régebben a nyarunk legvalószínűbb úticélja Erdély volt, alvás a rokonoknál, szülővárosom meglátogatása, a környék felfedezése. A Nagybánya-Sepsiszentgyörgy útvonal emiatt mindig a gyerekkoromra emlékeztet, nosztalgikus élmény volt ismét végigkocsikázni a Maros-völgyén, aztán megállni kicsit megcsodálni a tájat, a kicsi Oltot, amikor még békésen kanyarog a völgyben.

93f711fa-8a10-4d6b-a0b9-9fdd223ab4f0.jpeg

Akkor ugyan kevésbé tűnt viccesnek, de utólag minden más színben tűnik fel: kaptuk a telefont a lefoglalt szálláshelyről a tengerparton, hogy sajnos nem tudnak fogadni. Lényegtelen, miért, miként, kinek a hibájából, a helyzetet kezelni kellett valahogy. Nem vagyok egy spontán, kalandor fajta, szerencsére az útitársaim viszont igen, így én is hamar túltettem magam a közjátékon, és miután kiderült, hogy akad bőven szabad szoba az időszakra, beszéltünk is gyorsan egy másik szállásadóval, ahol vártak hétfő reggelre, mi meg elengedtük a dolgot. Hogy végül hogy alakult, arról majd később. Estére szerencsésen megérkeztünk Sepsiszentgyörgyre, miután a szállás-probléma megoldásához Csíkszeredában beültünk a Frei kávézóba, ezzel veszítve némi időt. És itt az első tanulság: megtanultam, hogy nem vagyunk időhöz kötve. Legfeljebb nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy előre terveztük, de miért kéne mindig mindent megtervezni?

Aznapra ennyi jutott, a rokonok fincsi vacsorával kínáltak meg, aztán aludni tértünk, mert másnap várt minket Bukarest!

2. nap {vasárnap}

Reggeli után a következő úticélunk végre Bukarest volt. Csodálatos, nyári napra ébredtünk, és még az sem szegte a kedvünket, hogy hatalmas dugóba kerültünk a Bucsecs-hegységen át vezető úton. Legalább zavartalanul élvezhettük a gyönyörű tájat, megcsodáltuk Predeált, Sinaiát, az ő gyönyörű hegycsúcsaikat. Aztán a dugóból is csak kikeveredtünk, és a kevésbé izgalmas, sík vidékre értünk, majd négy óra körül elsuhantunk a Bukarest kezdetét jelző tábla mellett. Viszonylag gyorsan és egyszerűen sikerült szuper parkolóhelyet találni, közvetlenül a koncerthelyszín melletti utcában. Bár a kapunyitás korábban volt, a koncert kezdetét kilencre ígérték, mi pedig nem lévén fanatikusok, inkább kicsit fel akartuk fedezni a környéket előbb.

e8afbdef-57df-4c3c-9019-3afa1ab65091.jpeg

Mivel kinéztem magamnak, először a kérésemre meglátogattuk a gyönyörű Cărturești Carusel könyvesboltot, ami pont olyan fantasztikus, mint amilyennek képzeltem. (És nem is volt messze...) Bár természetesen az egész délutánt ott tudtam volna tölteni, fájó szívvel, és újabb élményekre készen kiléptünk, hogy ennivaló után nézzünk. Történetesen egy sétálóutca végén voltunk, és miközben sétáltunk, B. felfedezett egy gyrosost, ahol egy férfi olyan jóízűen evett, hogy megkívántuk tőle. Mármint nem az övét, csak az az arckifejezés, amikor valaki igazán élvezi az étel ízét, remek reklámnak bizonyult. Jól döntöttünk, mert igazi különlegességbe botlottunk ezáltal. Rózsaszín és fekete tortillába csomagolt gyrost kóstoltunk, fantasztikus ízvilág, nagyon megérte. (Egyébként megkérdeztük, és rizsből készül a tészta, színt pedig a céklától kapja, legalábbis a rózsaszín. A feketére nem emlékszem. :))

9588fa0e-9d10-4164-b0b8-ceae4f7bed37.jpeg

Ebéd után lassan visszasétáltunk a koncerthelyszínre, és ott B.-től és apukámtól elköszönve, akiknek nem volt jegyük, bementünk. Nem részletezem a szokásos gyülekezést, inkább annyi, hogy a hatalmas parlament előtti tér (Piața Constituției) szellősebb, és valahogy jobb választásnak tűnt, mint anno a stadion Zágrábban. Egyedi és lenyűgöző élmény volt ott lenni. A srácok pontosan kezdtek, és olyan hangulatot varázsoltak, amit csak ők tudnak. Arra sem térek ki, milyen volt maga a koncert, mert minden apróság ellenére is annyira tökéletessé vált számomra, hogy képtelen lennék szavakba önteni. Bárcsak visszamehetnék az időben, hogy még jobban tudjak minden pillanatra figyelni, örülni a szuper daloknak, magamba szívni az illatokat, az élményeket, minden egyes másodpercet.

9738545c-923a-4a93-964c-b4f5a85b0d26.jpeg

De mint mindennek, ennek is véget kellett érnie... nem is tudom, talán majd szentelek az egésznek egy külön bejegyzést, egyelőre azonban ennyi. A szuper, hogy egy kedves rendőrbácsinak köszönhetően még apukám és B. is páholyból élvezhette az előadást. Örülök, hogy ők is részesei lehettek az élménynek. Ismét itt a pont, nem kellenek mindig azok a fránya tervek. A nap azzal ért véget, hogy tizenegy körül beültünk a kocsiba, kiaraszolgattunk a városból (vicces volt, hogy a villamos is araszolt mögöttünk, nem volt afféle elválasztás az úttesttől, mint Pesten), és mivel aznapra nem volt szállásunk, egy kis éjszakai utazással ütöttük el az időt, és továbbmentünk a következő célhoz, ami nem más, mint Konstanca.

...és, innen fogom folytatni. Már így is hosszú voltam. De mit számít, nem? A lényeg, hogy addig is újraéltem kicsit azokat a gyönyörűséges perceket. :)

A bejegyzés trackback címe:

https://kockaspapir.blog.hu/api/trackback/id/tr714999096

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása