#írás #könyvek #utazás #fényképezés #bor #zene #karácsony #szerelem

KockásPapír

Friends will be friends...

...now and forever

2020. június 26. - moonchristal

Kedves naplóm!

Mindig elhatározom, hogy mostantól szépen, rendszeresen fogok majd írni ide valamit, aztán rendszeresen közbejön ez vagy az. Ami csak azért szomorú, mert a fejem állandóan annyi gondolattal van tele, ami a témákat illeti, hogy lassan túlcsordul. Emellett tudom, hogy sok haszna van az írásterápiámnak is, mert amikor elhagyom, rögtön előjönnek a sötét gondolatok, amelyek, úgy érzem, időnként egyszerűen meg akarnak fojtani. 

Tovább

Vagyok, aki vagyok...

A helyzet az, hogy a legeslegelső blogomat már nem emlékszem pontosan, mikor indítottam, de legalább 14-15 éve. Kipróbáltam mindenféle platformot hozzá; volt Msn space(?), aztán LiveJournal, egy ideig saját freewebes oldalon WP motorral, aztán évekig kitartottam a Blogger mellett, míg végül tavaly átköltöztem ide. A kedvencem egyébként - és most a tartalmat tekintve kedvenc, nem blogmotort - egy (szó szerint) napló, ami igazából titkosított, csak meghívott felhasználók olvashatják/olvashatták. A legutóbbi bejegyzés talán 2013-as, cserébe tele van a legmélyebb önmagammal, legalábbis azzal az énemmel, aki akkor voltam.

Tovább

Befejeztem a Szeplőtelen Jane-t...

...de valaminek a vége mindig valami újnak a kezdete is

Nos, régen írtam már valamit, de most végre jelentkezem némi beszámolóval arról, hogyan is élem meg ezt a rendkívüli időszakot. Őszintén szólva, már nem igazán számolom, hány hete ülök itthon, dolgozok és nem dolgozok, mert a helyzet az, hogy kezd nagyon összemosódni a kettő. Igen, tudom, kismillió jó tanács van arra vonatkozólag a neten, hogyan kell elkülöníteni a két dolgot, és igen, van külön dolgozósarkom, nem munkaidőben végzem a házimunkát, időben leakadok a VPN-ről, hagyok időt magamnak kikapcsolódásra, olvasásra, alvásra, stb. De az igazság az, hogy ez kicsit sem változtat azon a tényen, hogy egyes napokon legszívesebben bőgnék, máskor simán szeretnék megint normális világot magam körül, megint máskor abszolút pozitív vagyok, optimista, amilyen amúgy az alaptermészetem. 

Tovább

Eltört poharaim emlékezete

K&B közös kalandjai és bölcsességei I.

- Nem vagyok depressziós, nem vagyok depressziós, nem vagyok… - ismételgetem magamban, mintha azzal, hogy e szavakkal nyugtatom magam, meg nem történtté lehetne tenni bármit is. - Nem vagyok depressziós! - hangsúlyozom most hangosan kimondva a tükörképemnek is, akire kábán nézek a fürdőszobában, ahová nagyjából öt perce menekültem be, miután egymás után törtem össze mosogatás közben két kristálypoharat.

- Kérlek, gyere ki onnan - hallom meg B. hangját. - Nem történt semmi, ezek csak tárgyak.

- Te ezt nem érted - válaszolom csendben, talán esélyt sem akarok adni, hogy meghallja. - Nem csak a pohárról van szó…

-Akkor miről? - óvatosan benyit a helyiségbe, és hozzám lépve, gyengéden átkarol.

- Talán az egész életemről, tudod? Néha úgy érzem, pont úgy törik szilánkjaira körülöttem minden, mint egy pohár. - Könnyek kezdenek lecsordulni az arcomon, mielőtt megállíthatnám őket.

Tovább

Évvégi számadás

Változástervek - Téli felvonás

Közeleg az év vége, ilyenkor talán akaratlanul is eszébe jut az embernek a számadás, a visszatekintés. Esetleg még maradt néhány terv idénre, néhány befejezetlen feladat erre a megmaradt pár hétre. Ami engem illet, az előbbi kijelentés biztosan igaz rám. Hosszú út van mögöttem, sok-sok zsákutcával, és még vár rám néhány apróság, mielőtt elkezdhetném a jövő év szintén rögös, de annál szebbnek ígérkező útját.

Sok oka volt annak, hogy belekezdtem ebbe a blogba, de elsősorban az volt a célom, hogy az írásterápia segítségével kicsit foglalkozzak magammal, fejlődjek önismeretben, magam mögött tudhassam azt a rendkívül fájdalmas időszakot, ami a múlt év végét, illetve ez az év első felét jellemezte.

Tovább

Hurrá, nyaral(t)unk! - IV.

6.,7.,8. nap Konstanca - Sepsiszentgyörgy - Budapest (és ami még közben volt...)

A csodaszép tengerparti pillanatok után elérkeztünk oda, hogy beszámoljak a többi látnivalóról is. Mi azok a turista-félék vagyunk, akik szeretnek belezsúfolni minél több élményt egy utazásba, ez most sem alakult másképp.

6. nap {csütörtök}

Az utolsó reggel a tengerparton korán kezdődött, bár nem eléggé. A napfelkelte ugyanis tervben volt, de elaludtunk, úgyhogy sajnos kimaradt.

Tovább

Hurrá, nyaral(t)unk! - III.

4.,5. nap Konstanca - Eforie Nord - Mamaia

Némi kihagyás után jelentkezem az útinaplóm folytatásával, közben ugyanis sikerült beiktatnom még két szabadnapot, illetve jött a hosszúhétvége is, amit megint tevékenyen töltöttem, hogy aztán fáradtabb legyek, mint voltam. :) Persze nem panaszkodom, szeretem az aktív napokat. No, de valahol ott tartottunk, hogy jöhet a negyedik nap.

4. nap {kedd}

Eredetileg úgy terveztük, hogy ezt a reggelt is napfelkeltével kezdjük, be is állítottam az órát, fel is ébredtünk időben, csak szeles, felhős volt az idő, nem láttunk volna semmit, így inkább visszatértünk aludni még.

Tovább

Hurrá, nyaral(t)unk! - II.

3. nap - Konstanca

Igazából közben rájöttem, hogy mókás dolog útinaplózni, és kicsit utólag bánom, hogy 2010 óta nem írtam ilyen formában az utazásaimról, így mostanra sok minden feledésbe merült. Sebaj, mostantól igyekszem mindig írni. És most vissza a folytatáshoz.

Tovább

Hurrá, nyaral(t)unk! - I.

0.,1.,2. nap Budapest - Sepsiszentgyörgy - Bukarest

Bár már régen nem csináltam ilyet, most úgy döntöttem, útinaplóba kezdek. Hogy miért? Egyszerű. Szeretnék emlékezni a szép pillanatokra, és azt a néhányat, amit anno elkészítettem, most is jó visszaolvasni.

Korábban már írtam arról, milyen fontos szerepet játszik az életemben a Bon Jovi, azóta el is telt a negyven nap, elmúlt a koncert, véget ért - életem talán első igazi - nyaralása. Elsőre annyit, hogy ezt a szép hetet megint kicsit a Bon Jovinak köszönhetem, mert bár régóta tervben volt Bukarest és a román tengerpart meglátogatása is, mégis a koncert miatt kezdtük el valóban komolyan tervezni, és végül meg is valósítani.

No, de vissza a legelejére.

Tovább

A barátság napja margójára

Ha már szembe jött velem a Facebookon, hogy ma van a barátság világnapja...

- Mi jut eszedbe róla? - A kérdés akaratlanul is ott motoszkál a fejedben, nem is kell hangosan kimondjam.

- Most talán csak a veszteségeim - válaszolod. Persze tudtam én, zűrös ez a nap, nehéz lenne a jelent látnod vagy épp a jövő új lehetőségeit. - Mire gondolsz? - Az idegesítő belső hangod vagyok, az agyad elcseszett része, ami nem hagy sose nyugodni. Muszáj tovább hergeljelek ezzel a kérdéssel.

Tovább